Bemutatkoznak az utánpótlás edzői – 1. rész

Ritz Balázs

1. Miért lettél edző, mi a legnagyobb célod a labdarúgásban?

Tizennyolc éves koromig nagypályán futballoztam, és mellette futsaloztam is. Mindkét edzőm rendszeresen dicsért, hogy jók a meglátásaim, van érzékem az edzősködéshez, ezért már akkor elkezdtem foglalkozni az alapokkal, majd 2009-ben a BVSC-Zuglónál kaptam lehetőséget a tapasztalatszerzéshez. A klubnál eltöltött hat év alatt hat-, hét-, nyolc-, kilenc-, tíz-, tizennégy- és tizenötévesekkel is dolgoztam, minden korcsoporttal sikerült megtalálni a közös hangot. Edzőként a célom a magyar labdarúgás hírnevének visszaállítása olyan játékosok nevelésével, akikre nem csak labdarúgóként, hanem emberként is fel lehet nézni, s akik nem felejtik el, honnan jöttek.

2. Mit tartasz a legfontosabbnak a képzésben, mi az edzői filozófiád?

Az én szememben a legjelentősebb az, hogy gyerekkorban fontosabb megtanulni futballozni, mint meccseket nyerni. A topjátékosok sem a tíz-tizenkét éves korban nyert aranyérmeikkel dicsekednek. Emellett fontosnak tartom, hogy egy futballcsapat minden tagjának tisztelnie és el kell ismernie a másikat.

3. Mire vagy büszke eddigi edzői pályafutásodból?

Büszke vagyok, hogy 2009 óta tartó pályafutásom alatt több mint száz gyermekkel szerettethettem meg a futballt, s hogy több volt tehetséges játékosomat is rendszeresen hívták/hívják meghatározó magyar klubok. Örömmel tölt el az is, hogy volt játékosaim jelentős többsége tartja velem a kapcsolatot.