Voyage Riport – Wágner Ádám
Szeretnénk kérni egy bemutatkozást, kit ismerhetünk meg Wágner Ádámban?
Egy 28 éves, olyan embert, aki már 18 éves kora óta tudatosan a labdarúgó edzői pályára készült, akit az vezérel, hogy a szakmájában a legjobbak közé tartozzon és, hogy a kezei közé tartozó játékosokkal közösen minél több sikert éljen meg. Ebből a szempontból még átlagosnak is mondhatnám magam, némi karrierista beütéssel.
Beszélnél szakmai pályafutásod eddigi állomásairól, és az abban elért eredményekről?
Természetemből kifolyólag, örökké maximalista és állandóan jobbat és többet akaró személyiség vagyok. Több helyen próbáltam már megtalálni a számításaimat, ezidáig sikertelenül. Játékosként, ahol felnőttem, a BLSZ I-es Kelen SC-nél kezdtem edzőként dolgozni 1995-ben született gyerekekkel. Aztán, nem igazán volt megállás, sok helyen, többnyire egyre idősödő és jegyzettebb bajnokságban szereplő korosztályokkal foglalkoztam. 2012-ben kaptam meg életem első felnőtt együttesét, az ASR-Gázművek MTE-t (mai nevén ASR Gázgyár). 2014 nyarán Bene Ferenc invitálására életmódot váltottam, és Budapestről Miskolcra költöztem, az NB I-es DVTK-hoz, ahol az U16-os csapat vezetőedzőjeként az I. osztályban, továbbá U9-es korosztály asszisztens edzőjeként dolgoztam. Utánpótlás-bajnokságban bajnoki bronzérmes helyezésről, az ASR Gázgyár felnőtt csapatával a BLSZ II. osztályban a táblázat 2. helyén álló csapatról, míg a DVTK U16-os csapatával egy nemzetközi torna megnyeréséről (legyőzve az FC Bologna, az AC Milan, és megelőzve az FC Internazionale együttesét) tudok, mint statisztikai mutatókról beszámolni az eredményesség terén. Igazi eredménynek viszont azt tartom, hogy korosztályos válogatott játékosaim is voltak, illetve jelenleg a Ferencvárosi TC-nél szerződtetett profi labdarúgó kinevelésében volt szerepem.
A labdarúgás nagy “lázadói” között tartanak számon. Mesélnél arról,
hogy ennek mi az oka?
Ezt leginkább azok tudhatják, akik szeretnek ezzel a jelzővel illetni. Hazánkban „lázadásnak” minősül, ha valaki a rendszer sikerességéhez vezető utat vitatja, sőt az is, ha egyszerűen csak önmagát meri adni, és véleményt mer nyilvánítani. Konkrétan válaszolva, talán az lehet a fő ok, hogy a média különböző felületein hozzám kérdést feltevőknek kendőzetlenül elmondtam a magyarországi edzőképzésben engem ért tapasztalatokat.
Hogy éled meg, hogy a szakmai életedben először, ikertestvéred,
Gábor nélkül dolgozol?
Volt már egy fél éves életszakasz, amikor Gábor nélkül dolgoztam. Megoldottam a feladatot akkor is. Emberileg bízok Benne, kimondott szavak nélkül is tudjuk egymás gondolatait, de Neki Diósgyőrben van küldetése. A segítőm most más lesz, akiben emberileg maximálisan megbízok, tehát nem lesz probléma.
Hogy jött a gondolatkör, hogy a Voyage csapat munkájában részt vállalnál?
Részemről az első kapcsolatfelvétel 2013-ban történt meg Szekeres Szilárd úrral, a klub tulajdonosával. A folytatás 2014 decemberére esett, amikortól már a nyilvánosság előtt is ismerté váltak a tények. A gondolatkör onnan jött, hogy a Voyage SE felnőtt csapatának játékát, illetve Bajnóczi Tamás edzői munkáját évek óta figyelemmel követtem, és nagyon tetszett, amit szakmailag láttam. Úgy érzem, hogy a tulajdosnosi támogatás mellett, képes lehetek arra, hogy a kialakult játékstílust tovább örökítsem, és adott esetben, még tegyek hozzá elemeket.
A Voyage felnőtt csapata mindig nagy kihívás volt az edzők részére.
Az elmúlt években Bajnóczi Tamás sikert-sikerre halmozott. Lehet-e ezt a szériát
folytatni, és tovább építeni az NB 3 eléréséhez?
Tisztában vagyok az elődöm elért sikereivel, és azzal, hogy mennyire jelentős szerepe volt mindebben. Tisztelem is Őt ezért, és igen, hiszem, hogy lehet a hagyományokat, tehát a sikeres szériát folytatni. Azt, hogy ennek a folytatásnak a dinamikája, fejlődési üteme milyen mértékű lesz, az a közeljövő kérdése. Az NB 3 elérése középtávon reális célkitűzés.
Tudomásunk szerint, egy komoly utánpótlás bázis áll rendelkezésedre, ahol
szakmai igazgatóként kell “felöltöztetned”, és tovább építened a meglévő
alapokat. Mi erről a véleményed?
Egyszerre felelek a felnőtt csapat és az utánpótlás szakmai munkájáért. A felelősség nem kicsi, de ennél már csak az alkotókedvem nagyobb. Végre, vezetőként és nem alkalmazottként élhetem a jelent, és alakíthatom a jövőt. Nem pusztán korosztályos edzőként, hanem képzési irányvonalat kialakító szakmai igazgatóként. Az utánpótlásban minden tettemet az fogja szolgálni, hogy a gyerekek a képzési folyamat során a leendő felnőtt csapat játékstílusát sajátítsák el. A komoly utánpótlás bázis rendelkezésre áll, erről az elmúlt pár hétben már megbizonyosodtam.
Tudjuk, nem rég kezdted meg mindkét fronton a munkát. Első, kezdeti meglátásaid szerint látsz-e már olyan különbséget, egyediséget a jelenlegi klubodnál, amit az eddigieknél nem tapasztaltál?
Igen, a tulajdonos Úr nem átlagos ember, így én is ennek szellemében kívánom felvenni a ritmusát.