Bemutatkoznak az utánpótlás edzői – 3. rész

Erdő Lahner Tas

1. Miért lettél edző, mi a legnagyobb célod a labdarúgásban?

Már 14-15 éves koromban elkezdtem érdeklődni az edzői feladatok iránt. Tudni akartam, hogy mit miért csinálunk edzéseken és innentől kezdve egyre inkább erősödött bennem a gondolat,hogy egyszer én is szeretnék edző lenni. Tapasztalatom alapján egy játékosnak nagyon fontos a bizalom az edző és a játékostársak irányából, hogy felszabadult tudjon lenni játék közben és kihozhassa magából a maximumot. Szeretném elérni, hogy azok a gyerekek vagy legyenek akár felnőtt játékosok, akikkel együtt dolgozhatok, élvezzék a futballt, ne legyen rajtuk fölösleges nyomás és alázattal űzzék ezt a sportágat. Ha mindezek mellé kemény munka,szorgalom és odaadás is párosul,akkor biztos elégedett leszek a munkámmal eredménytől függetlenül, hisz remek csapatban lehetek. Szeretem a kihivásokat, úgyhogy a cél 110 %-ot nyújtani.

2. Mit tartasz a legfontosabbnak a képzésben, mi az edzői filozófiád?

Ez igen összetett gondolat,de talán a játék iránti alázat… Az a küzdeni tudás,akarás,ami belülről kell jöjjön, nem más emberek hatására (szülő,edző), hanem egy belső kéztetés arra,hogy mindig jobb és jobb akarjon lenni a játékos és feszegesse a saját határait. Ez a fajta tűz, mentalitás nagyon fontos és sajnos egyre kevésbé van jelen a hazai futballban. Az én feladatom ezt a tüzet szüntelen táplálni!

3. Mire vagy büszke eddigi edzői pályafutásodból?

Szerencsésnek mondhatom magam,mert rengeteg pozitiv visszajelzés ér minden nap a gyerekek részéről. Rövid ideje vagyok edző,de ezidő alatt rengeteg gyermekkel szerettettem meg a focit és úgy érzem erre lehetek a legbüszkébb.