Voyage SE – PénzügyőrBajnoki mérkőzés 24. forduló
0-1
Kellemes tavaszi este fogadta a 24. forduló egyik villanyfényes mérkőzését a Fay utcában, ahol a hazai Voyage alakulat a héten Budapest Kupát nyert, Pénzügyőr csapatát fogadta.
Két részre oszlottak a találgatók, fáradt lesz e a kupagyőztes gárda, vagy ott folytatja ahol abbahagyta a szerdai találkozót.
A zöld mezes vendégek nem sokáig hagytak kételyt a bennük kétkedőknek, mert már a 2. percben a hazai kapufán csattant a labda. A kilátogató nézők az első mozzanatok után, már fölényes Pénzügyőr sikert könyveltek el magukban, ami nem így lett. Az első félidőben mindkét csapat szemre tetszetősen futballozott, de helyzetekig inkább a vendégek jutottak el, amit a narancs-kékek védelme és Crispin kapus rendre hárított. Ellenben a 36. percben már ők sem tudták hárítani Szigeti gólját. Mindenki azt hitte, beindul a Pénzügyőr szokásos hengere és gólokkal nyerik meg a találkozót. Nem így alakult.
A félidő hátralevő részében és a második egységben, a vendégek több gólt már nem tudtak
szerezni. A sokszor remekül védekező hazai középpálya és hátvédsor mellett – akik ha egyszer-egyszer kapituláltak – Crispin mindig a helyén volt és remek védésekkel mutatta, hogy ő az utolsó hozzászóló. Teljesen kiegyenlített mezőnyjátékot láttunk a két csapattól, ami egy élvezetes mérkőzést produkált a kilátogató nézők részére.
Néhol a régi “Voyage stílus” is felfedezhető volt a hazaiak játékában, de a katarzis érzés elmaradásáért, támadósoruk halvány gyenge teljesítménye okolható. A mérkőzés lefújásakor megmaradt a félidőben szerzett egy gól, ami a vendég alakulat részére három pontot jelentett, s egy újabb lépésta bajnokság megnyeréséhez.
Wágner Ádám (vezetőedző)
Furcsa volt nézni a csapatot a kényszerű, lelátóra száműzetésemből. Ugyanis kicsit más meccselési, amolyan külsős vérmérséklettel tekintettem a mérkőzésre. Én végig úgy éreztem, hogy két egyenrangú fél játszik, és döntetlen „szagú” a találkozó. Amennyiben az első félidőben nem az játszódott volna le tudat alatt az agyakban, hogy ellenfelünket az elért eredményeiért az összecsapás előtt és után kell maximálisan tisztelni, de nem a játékidő alatt, akkor másképp is alakulhattak volna a dolgok. Amennyiben nem csak a második, hanem az első játékrészben is bátran fel mertük volna vállalni támadó önmagunkat – nem engedünk indokolatlanul nagy teret a vendégeknek -, akkor még a „kósza”, „lecsorgó” szabadrúgás gólt sem kapjuk, és 1 pontot biztosan, de megkockáztatom, akár még 3 pontot is begyűjthettünk volna. Természetesen, gratulálok a Pénzügyőr SE-nek, amely alakulat úgy tűnik, mindent visz!
